Történt vala az Úr 2019. évében, karácsony előtt, hogy párommal közösen vettünk a "Hülye Vagyok"-ban egy laptopot. A laptopvásárlás egy lakásfelújítással egybekötött informatikai újraélesztési eljárás része volt. Arról volt szó, hogy a régi családi asztali gép már nem fog elférni az újrarendezett lakásban, ott már csak egy laptopnak van helye. A régi gép teljesen elavult, de jól működött, sajnáltam is kidobni, de nem lehetett mást tenni. Elektronikai hulladék lett belőle. Az új laptop volt hivatott azt helyettesíteni.
Mi időszerűtlenek vagyunk. Nem értünk egyet a felesleges hulladékot termelő vedd meg, használd egy kicsit, dobd el világgal. Ezért – vessenek meg ugyan ezért a közgazdászok – szeretünk tartós eszközöket venni, s azokat működtethetőségük határáig kihasználni. Nekünk például nem volt 80486-os alapú ámítógépünk (az sz betű elhagyása szándékos!), mivel a célnak megfelelt a meglévő 80386-os is, a 486-os megjelenésekor olcsóvá váló 387-es aritmetikai koprocesszorral kiegészítve. Évtizedek óta nem cseréltük a mikrohullámú sütőnket és a varrógépünket sem. Olyan típusokat vettünk, amelyek hosszú távon használhatóak. Kevesebb hulladék (szemét), kevesebb felesleges időtöltés vásárlással és az új eszköz betanulásával. Vigyázunk (figyelünk) a cuccainkra.
Nem vagyunk dióhéjba zárva. Nem zárkózunk el az új technikai megoldásoktól, ha azok már beváltak. A kereskedelem és a divat által hajtott felesleges cseréket viszont nem szeretjük.
Így azután elég speciális igényeink támadtak leendő laptopunkkal szemben.
-
Tudjon DVD-t olvasni. (Naná, hogy nem akarjuk DVD gyűjteményünket kidobni!)
-
Ne származzék ismeretlen gyártótól, ebben az esetben ugyanis romlik annak esélye, hogy Linux is telepíthető rá gond nélkül.
-
Ne legyen túl modern, ugyanezen okból.
-
Ne legyen túl avítt vagy használt, mert ezzel csökkenne lehetséges életideje.
A vásárlás során XYZ gyártó WZQ típusa mellett döntöttünk. A boltban ez kifutó típus volt, már csak a bemutató példány maradt nekünk. Ennek okán viszont árkedvezménnyel vehettük meg. Úgy gondoltuk, megfelelő, hosszú távon használható gépet kaptunk, elfogadható áron.
Ez a laptop még cserélhető akkumulátorral működik. Erre szükség is van, hiszen az akkumulátor öregszik, jónéhány év után kapacitása használhatatlanságig csökken. A laptop is avul, így egyre csökken annak valószínűsége, hogy hozzá való új akkumulátor legyen kapható. Okos döntésnek látszik egy tartalék akkumulátor beszerzése és annak szakszerű tárolása.
Így hát még azon a héten rendeltünk egy hozzá való XYZ/WZQ akkumulátort, ugyanott, ahol a laptopot is vettük. Azt gondoltuk, hogy a tartozékot célszerű ugyanannál a kereskedőnél vásárolni, a bonyodalmakat kerülendő.
Tévedtünk.
Az üzletben készleten nem volt ez a típusú akkumulátor, várni kellett, míg megérkezik. Pár nap múlva át is vehettük a Németországból érkező csomagot. A csomagban lévő akkumulátor alakra hasonlított ugyan a meglévőhöz, de nem XYZ-hez, hanem tintasugaras nyomtatóhoz való volt. Úgy gondoltuk, szaküzletben vettük, nem lesz probléma. Az akkumulátor behelyezhető volt a laptopba, s a laptop el is indult. A bios azonban ékes angol nyelven közölte velünk, hogy ez nem XYZ akkumulátor, ezért nem hajlandó tölteni. Hittünk a biosnak, az inkompatibilis akkumulátort visszavittük, s azt vissza is vették. Elkönyveltük magunkban, hogy a németországi kereskedő hülyének nézett bennünket. Ezért azután a „Hülye Vagyok” üzlettel nem próbálkoztunk tovább. Úgy gondoltuk, ott már XYZ akkumulátor nem kapható.
Nekiláttunk Internetet böngészni. Megtaláltunk egy neves, reklámozott magyarországi kereskedő oldalt, ahol árultak olyan akkumulátort, amire szükségünk volt. Megrendeltük, s mivel nem volt egy ökör ára, bízva a neves kereskedőben, előre fizettünk.
Pár nap múlva egy ügyintéző a mienkéhez hasonló éktelen gyarmati angolsággal keresett bennünket telefonon. Az iránt érdeklődött, hogy XYZ/WZQ, vagy talán XYZ/WZR akkumulátort szeretnénk. Küldjünk már egy fotót, legyünk szívesek. Mivel a laptop kamerája nem önreflexív, a kereskedő oldalán található fotót küldtük meg e-levélben. A nem túl nagy felbontású fotón XYZ/WZQ akkumulátor volt látható.
Az ügyintéző nem volt elégedett. Felismerte a fotót, s ismételten kérte, hogy a géppel kapott akkumulátorról készült fotót vár, amin jól látható a típusjelzés. Nem értettük a kérést, de végül teljesítettük.
Pár napon belül megérkezett a csomag Bukarestből. – ?? – A dobozon ott volt az XYZ logó, a dobozban WZQ típusjelzésű akkumulátor volt. Kipróbáltuk. A laptop közölte: az akkumulátor nem XYZ akkumulátor. Megvizsgáltuk alaposabban a bukaresti akkumulátort. Az adatlap durvábban szitázott és más elrendezésű volt, mint az eredeti, s az adatlap alatt tapintható volt, hogy hiányzik némi műanyag a tokozásból. A típusjelzés amúgy egyezett.
Erős nemzeti érzésünk és kettős gyanúnk támadt. Gyanítani kezdtük, hogy a laptop és az akkumulátor egyaránt hibás lehet. Mi a teendő?
Szereznünk kell egy eredeti, echte, original, működő akkumulátort!
Magyar, a városban üzlethelyiséggel rendelkező, laptopra szakosodott üzletet választottunk. Megrendeltünk és leelőlegeztünk egy XYZ/WZQ akkumulátort. Jó jel: a kereskedő kérte, hogy az akkumulátor érkeztekor vigyük a laptopot is, az üzletben átvételkor közösen próbáljuk ki a leendő pótakkumulátort.
Körülbelül 3-4 másodgyártós jelölthöz sétáltattuk laptopunkat. Egyik sem volt megfelelő. A próbálgatással elmúlt a karácsony, elmúlt az újév, elmúlt január. Lassan kezdtünk lemondani a pótakkumulátorról. Végre érkezett egy eredetinek látszó akkumulátor.
A gép ezt sem fogadta el.
A kereskedővel együtt arra a következtetésre jutottunk: a laptop alaplap-hibás. Ő – látva közlekedési nehézségünket – felajánlotta segítségét: intézi ő a márkaszerviznél a gép javíttatását. Kivettük és félretettük az eredeti akkumulátort, s behelyeztük a hibásnak látszó újat. A gép ezzel a konfigurációval indult a szervizbe. ;-)
Eltelt durván másfél hónap. Semmi hír a laptopról.
Személyes érdeklődéskor kiderült: a kereskedő elírta telefonszámunkat. A gép javítva visszaérkezett, átvehetjük. A gépen „mindössze” az alaplapot és a billentyűzetet kellett cserélni. A türelem rózsát – illetve – szinte teljesen új laptopot terem. Kifizettük az akkumulátort, megköszöntük a segítséget, s boldogan távoztunk.
Itthon végigpróbáltuk az akkumulátorokat. A gép az eredetit felismerte, az újat is, a románt nem. A román akkumulátort elhelyeztük a „Hülye Vagyok” vevőszolgálatának használtakkumulátoros hulladékgyűjtőjében. A laptop azóta vidáman lapít vagy működik íróasztalunkon. A tartalék akkumulátort félévente elővesszük, 20%-ig kisütjük és 80%-ig feltöltjük, s raktározzuk tovább.
